Jód

53
I
Csoport
17
Periódus
5
Mező
p
Protonok
Elektronok
Neutronok
53
53
74
Általános Tulajdonságok
Rendszám
53
Atomtömeg
126,90447
Tömegszám
127
Kategória
Halogének
Szín
Palaszürke
Radioaktivitás
Nem
A görög iodeiesz, ibolyaszín szóból
Kristályrácstípus
Alaplapon centrált rombos
Története
A jódot Bernard Courtois francia kémikus fedezte fel 1811-ben.

A tengeri hínár kivonatából nyert folyadékot kénsavval kezelte, ami ibolyaszínű gőzt eredményezett.

1812-ben Joseph Louis Gay-Lussac bizonyította, hogy a jód egy elem, és kimutatta kémiai rokonságát a klórral.
Elektronok száma héjanként
2, 8, 18, 18, 7
Elektronkonfiguráció
[Kr] 4d10 5s2 5p5
I
A tengeri hínár volt a természetes jód fő forrása a 18. és 19. században
Fizikai Tulajdonságok
Halmazállapot
Szilárd
Sűrűség
4,93 g/cm3
Olvadáspont
386,85 K | 113,7 °C | 236,66 °F
Forráspont
457,4 K | 184,25 °C | 363,65 °F
Olvadáshő
7,76 kJ/mol
Párolgáshő
20,9 kJ/mol
Fajlagos hőkapacitás
0,214 J/g·K
Gyakoriság a Földön
0,000049%
Gyakoriság az Univerzumban
1×10-7%
Tiszta
Kép forrása: Images-of-elements
Tiszta kristályos jód
CAS-szám
7553-56-2
PubChem CID azonosító
807
Atomi Tulajdonságok
Atomsugár
140 pm
Kovalenssugár
139 pm
Elektronegativitás
2,66 (Pauling skálán)
Ionizációs energia
10,4513 eV
Atomtérfogat
25,74 cm3/mol
Hővezetési tényező
0,00449 W/cm·K
Oxidációs állapotok
-1, 1, 3, 5, 7
Felhasználás
A jód vegyületei fontosak a szerves kémiában és nagyon hasznosak az orvostudományban.

A kálium-jodidot és jódot tartalmazó alkoholos oldatot külső sebek fertőtlenítésére használják.

Az ezüst-jodid fontos összetevője a hagyományos fényképészeti filmnek.

A jódot az asztali sóhoz adják a pajzsmirigy-betegségek megelőzésére.
Az elemi jód szájon át mérgező
Izotópok
Stabil izotópok
127I
Instabil izotópok
108I, 109I, 110I, 111I, 112I, 113I, 114I, 115I, 116I, 117I, 118I, 119I, 120I, 121I, 122I, 123I, 124I, 125I, 126I, 128I, 129I, 130I, 131I, 132I, 133I, 134I, 135I, 136I, 137I, 138I, 139I, 140I, 141I, 142I, 143I, 144I