Berillium

4
Be
Csoport
2
Periódus
2
Mező
s
Protonok
Elektronok
Neutronok
4
4
5
Általános Tulajdonságok
Rendszám
4
Atomtömeg
9,012182
Tömegszám
9
Kategória
Alkáliföldfémek
Szín
Palaszürke
Radioaktivitás
Nem
A görög beryllos, elsápad szóból
Kristályrácstípus
Hexagonális
Története
1798-ban Louis-Nicolas Vauquelin fedezte fel a berillium oxidját a berill ásványban és a smaragdban.

1828-ban Friedrich Wöhler és Antoine Bussy egymástól függetlenül izolálta berillium-klorid és kálium reakciója során.

Az első gazdaságos előállítás kifejlesztése 1932-ben Alfred Stock és Hans Goldschmidt érdeme.
Elektronok száma héjanként
2, 2
Elektronkonfiguráció
[He] 2s2
Be
A természetben a berillium például a smaragdban fordul elő
Fizikai Tulajdonságok
Halmazállapot
Szilárd
Sűrűség
1,85 g/cm3
Olvadáspont
1560,15 K | 1287 °C | 2348,6 °F
Forráspont
2742,15 K | 2469 °C | 4476,2 °F
Olvadáshő
7,95 kJ/mol
Párolgáshő
297 kJ/mol
Fajlagos hőkapacitás
1,825 J/g·K
Gyakoriság a Földön
0,00019%
Gyakoriság az Univerzumban
1×10-7%
Tiszta
Kép forrása: Images-of-elements
Tiszta berilliumgyöngy 2,5 g
CAS-szám
7440-41-7
PubChem CID azonosító
5460467
Atomi Tulajdonságok
Atomsugár
112 pm
Kovalenssugár
96 pm
Elektronegativitás
1,57 (Pauling skálán)
Ionizációs energia
9,3227 eV
Atomtérfogat
4,9 cm3/mol
Hővezetési tényező
2,01 W/cm·K
Oxidációs állapotok
1, 2
Felhasználás
A berilliumot az atomreaktorokban reflektorként és moderátorként egyaránt használják.

Használják még a könnyűfémötvözőként nagy sebességű repülők, űrhajók, műholdak, vezérelt rakéták vázszerkezetében.

A legtöbb fémmel ellentétben a berillium átengedi a röntgensugarakat, ezért a röntgendiagnosztikában alkalmazzák.
A berillium és sói mégezőek, ezért nagy elővigyázatossággal kell kezelni őket
Izotópok
Stabil izotópok
9Be
Instabil izotópok
5Be, 6Be, 7Be, 8Be, 10Be, 11Be, 12Be, 13Be, 14Be, 15Be, 16Be